- És erre te???? - A nő felpattan a székről, és az asztal fölé görbül, nehezen eldönthető, kérdez vagy a másik torkának ugrik épp. Vörös kóchaja picit jobban égnek áll, mint eddig, körme koccan az asztalka üveglapján. Az asszony a túlfélen zavartan körbenéz, vajon ki hallotta, amiről az imént sutyorogtak; egy kalapos nénire zavartan rámosolyog, aztán úgy tesz, mintha megsimogatná a barátnője vállát, de igazából visszanyomja a tonettszékre.- Remélem, ezek után elküldted a picsába! – sziszegi a vörös.
- Igen… mondtam neki, hogy ne csinálja ezt még egyszer… - sóhajtja a másik, és gyorsan megdörgöli az orra tövét. Egy könnycsepp folyik végig a mutatóujján, a vörös úgy tesz, mintha nem látná, de egyre dühösebb az arca, már majdnem ijesztő.
- Vera, te nem vagy normális, komolyan. Meddig tűröd még?