A férfi fejfájásra ébred. Ebből arra a következtetésre jut, hogy ma szombat van. Péntek esténként ugyanis sokat iszik. Néha csütörtök este is lecsúszik ez-az a régi idők emlékére, akkor viszont az óra ébresztette volna ma. A paplannak akolszaga van, mégis mélyebbre fúrja magát. Felmerül benne, hogy kér az asszonytól egy aszpirint, de aztán meggondolja magát, szombaton nem szoktak jóban lenni, minek provokálni. Különben sincs itt, korán kel a gyerekek miatt, hallani a nappaliból a csörömpölést. Ráadásul mintha csöngettek volna valamikor hajnalban. Vagy reggel. Vagy délelőtt. Ez attól függ, most milyen napszak van. A lehúzott redőny miatt esélytelen kideríteni a dolgot, a telefonja viszont a gatyája zsebében maradt, remélhetőleg, mert, ha nem, akkor nem lesz egyszerű kinyomozni, hogy a taxiban felejtette, a wc-n húzta le, vagy simán kirabolták.
Már majdnem visszaalszik, amikor beugrik, hogy minden bizonnyal lerántotta tegnap a céges fenyőt. A Béci miatt, aki nagyon részeg volt, és ki kellett halászni az asztal alól, csak sajnos útban volt a fa. Mondjuk mindenki röhögött, de a nagyfőnök felesége pár pillanat múlva felkapta a retiküljét, és elviharzott, ami nem jelent jót a jövőre nézve, pedig a nagyfőnök is az asztal alatt volt, mert Béci meg őt rántotta le estében egy kollegináról, akit épp meg akart cuppantani, mert ünnep van, bújjék.
Hohohó, akkor viszont ma 24-e van, eszmél hősünk az akolszagú paplan alatt, és egyből kiveri a víz. Mert eszébe jut, hogy mit nem csinált ma, ami az ő reszortja lett volna. Az el nem végzett feladatok listájának hossza és a rá váró büntetés mértéke nagyban függ a még mindig nem tisztázott napszaktól, de a tény, hogy a felesége meg sem próbálta felkelteni, elég aggasztó.
Úgyhogy a férfi az esélytelenek nyugalmával arra gondol, mi lenne, ha bővítené a listát. Úgyis mindig a szemére hányják, hogy nincsenek ötletei, nem veszi a fáradtságot, hogy meglepje valamivel az övéit, ami valójában egy embert jelent, pontosabban egy asszonyt, az ő feleségét, aki úgy tűnik, még mindig hisz a Mikulásban. A gyerekek nem vágynak meglepetésre, ők kizárólag telefont vagy tabletet szeretnének karácsonyra, meg is mutatták a neten, milyen típusra gondoltak, az anyjuk meg megvette nekik, vagy ha nem ő, hát a nagyszülők, akik szintén nem bízták a véletlenre az ajándékozást, már novemberben egyeztették családilag, ki mit vesz, kinek, akciósan, értékarányosan.
Szóval a férfinak eszébe jut, miként okozhatna végre meglepetést. A terv a következőképpen alakul. Először is lemegy a lépcsőn - csak előtte felránt egy nadrágot, meg a tegnapi inget, az a kedvence, nem baj, ha cigiszagú, ahova készül, ott ez még nem téma. Szóval lekocog a nappaliba, és vigyorogva kezet ráz az apósával, aki mivel hajnalban ébred – azt állítja, álmatlanság gyötri, de mindenki tudja, hogy valójában a felesége - már nyilván megérkezett, ez egyet jelent azzal, hogy rátolatott a kocsijára, de mindegy. Mint mostanában mindig, most is fejbe kólintja majd a tény, hogy egyre jobban hasonlítanak az öreggel, mióta ő is emberesedik, vagy mit szokott mondani az asszony a derekát tapogatva.
Az após után következik majd az anyós rúzsos cuppantása, ám ezúttal meglepi őt is: nem, nem kér habcsókot, ugyanis gyerekkora óta utálja, akkor sem gyűri le ezúttal, ha ez a beugró a karácsonyi buliba.
A felesége nyilván pillantásra sem méltatja majd a tegnap éjszaka miatt, de nem baj, maga felé fordítja azt a gyönyörű, dühös arcot, és megmondja a szemébe bele egyenesen, hogy szar ügy, tudja, de ha megfeszül sem tud úgy nézni rá, mint mikor még csak fűzte, vagy mint ahogy az a szerencsétlen bánatos tekintetű mérnök kollégája bámulja évek óta, és hívja már fel, komolyan, karácsony van, megérdemli.
És aztán hogy ezt elmondta, faképnél hagyja az egész brancsot, beszáll a kocsijába, vagyis beszállna, ha nem tolatott volna rá az apósa, de mindegy, van busz háromig, talán arról még nem csúszott le.
De gyalog se tart az út egy-másfél óránál tovább, pikk-pakk ott lesz a nőnél. Kizárt, hogy ne lenne otthon, a sors nem babrálhat ki velük, hogy épp e drámai pillanatra szervez rá valami üdülést vagy rokonlátogatást. Ha mégis, nem baj, megvárja, a filmekben is ücsörögnek a palik a lábtörlőn, a nők bírják az ilyesmit.
Szóval bejut valahogy a lakásba, aztán meg a nőbe, ami előtte meg utána történik, az tökmindegy. Belefúrja magát a pézsmaillatba, mint most a paplanba (valójában fogalma sincs, milyen az a pézsmaillat, csak egyszer hallotta, hogy van ilyen, és úgy gondolta, ez illik arra, amit a nőn érez, aki viszont kinevette, és azt mondta, csak boldogságszag, szívem, ilyeneket is csak egy nő találhat ki), és ki se száll belőle másodikáig. Legfeljebb pár percre, amíg leugrik parizerért a kisboltba.
Idáig jut a tervezésben, amikor a felesége kiabálni kezd, hogy a francban van a kisbalta. A férfi eltűnődik, vajon veszélyben van-e az élete. De a fejfájásához mérten viszonylag hamar rájön, hogy a fáról van szó, és hogy a felesége nem azért kiabál, mert nem találja a baltát, hanem azért, mert nem is keresi, csak őt figyelmezteti családfői kötelességére, miszerint be kell vágni a talpba már megint egy kurva fát, ami a vásárban még nordman fenyő volt húszezerért, de mire a nappaliba kerül úgyis leamortizálódik, legalábbis a férfi szemében, aki befaragta a talpba, és persze ferde, mint mindig, úgy áll, mintha néma orkán söpörne át éppen a szobán, hiába mondják a többiek, hogy jó az, hagyja már.
A férfi kimászik a paplan alól, és úgy dönt, nekilát a fának, ha már megvette, majd utána megy világgá, meg a pézsmaillatú nőbe. Kicsit rendbe szedi magát a fürdőszobában, csak annyira, hogy még férfinak érezze magát, ne szar, tutyimutyi alaknak, de azért az anyósáék se dobjanak egy hátast a látványtól, hogy na de ez azért mégiscsak sok, karácsony van.
Útban az udvar felé kezet ráz az apósával, akire egyre jobban hasonlít egy ideje, rövid hezitálás után elvesz egy habcsókot az anyósa kezében lóbált fémdobozból, dob a feleségének egy gyors sziát, de nem néz a szemébe közben, aztán felkapja a baltát, és kiviharzik.
Az ablakon egy idő múlva lebben a függöny, az anyós mondja a lányának, hogy te szólj már a férjednek, nem tűzifának lesz!
