- Szerelem…
- Ne forgasd a szemed légy szíves! Nézz rám, hallod!? Szereted vagy sem?
- Nem ezt kérdezted az előbb.
- Azt kérdeztem, beleszerettél-e abba a nőbe.
- Fontos ez?
- Hogy a fenébe tudsz ilyen cinikus lenni?
- Nem vagyok cinikus. Szerintem mindegy, szerelmes vagyok-e.
- Már hogy lenne mindegy? Hülye vagy?
- Mi változna kettőnk közt, ha szerelmes lennék?
- Minden.
- Ugyan már. Attól változik meg minden, hogy a büdös életben nem bocsátod meg nekem, hogy lefeküdtem valaki mással. Mert nálad a hűség, bármit is érts alatta, elvi kérdés. Neked erről a dologról megvan a véleményed. Mit számít, hogy szerelmes vagyok-e vagy sem?
- Igenis számít.
- Oké, akkor megmondom. Igen, szerelmes vagyok. Beléd.
- Hazudsz.
- Minek kérdezgetsz, ha nem hiszel nekem?
- Ha szerelmes lennél belém, nem kúrnál mást.
- Veled még sosem fordult elő, hogy nem azzal kúrtál, akibe szerelmes voltál épp?
- Nem! Sosem csaltalak meg. Hisz tudod. Tudnod kell!
- Igen, tudom. Azért kérdezem.
- Gyűlöllek. Még te ironizálsz?
- Mindegy mit mondok. Ott a forgatókönyv a fejedben. Várom a büntetést, amit már azelőtt kiszabtál rám, hogy megismerkedtünk volna. De ha nem lennél elég biztos a dolgodban, nyugodtan hívd fel valamelyik barátnődet, vagy akár az összeset. Rántsd össze a bugyikommandót, nyírjatok ki. Vagy megoldod egyedül? Felképelsz? Elhagysz? Kidobod a cuccaimat az ablakon? Netán engem is a cuccokkal együtt?
- Takarodj a kis szukádhoz!
- Miért mennék épp hozzá?
- Gondolom azért, mert vele akarsz lenni.
- Miért akarnék vele lenni?
- Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne viszonyod.
- Ne tegyünk úgy. De akkor kezeljük is viszonyként.
- Szóval nem szereted?
- Ezt nem mondtam.
- De azt állítottad, hogy belém vagy szerelmes.
- Nemcsak állítottam.
- Akkor hogy szeretheted őt is?
- Eléggé szerethető. Ha megismernéd, persze más körülmények közt, kedvelnéd te is.
- Sose állnék szóba egy ilyen szemét, gátlástalan kis picsával.
- Dehogynem. A barátnőiddel is szóba állsz. Szerintem mindnek volt már nős pasija.
- Az más.
- Miben?
- Mindenben. Ne merd a barátnőimet a kurvádhoz hasonlítani.
- Ne csináld ezt. Kérlek.
- Van pofád védeni?
- Téged védelek.
- Kitől? Tőle? Röhögnöm kell.
- Magadtól, drágám.
***
- Szerelmes vagy?
- Beléd, kicsim?
- Nem. A feleségedbe.
- Ezt most miért kérdezed? Nem volt jó?
- De, csak nekem ez fontos.
- Miért?
- Fontos és kész.
- Nem akarok róla beszélgetni. Most különösen. Gyere már ide, hallod! Miért húzódsz el?
- Mert beszélnünk kell. Komolyan.
- Komolyan?
- Ne hülyéskedj, engedj el, na, hé, megfulladok, összenyomsz, bolond… Szóval ki vele, mi a helyzet?
- Hát ez… tessék vele kezdeni valamit.
- Hülye.
- Oké, mire vagy kíváncsi?
- Hogy szereted-e a feleségedet?
- Ha azt mondanám, igen, akkor mi lenne?
- Elmennék.
- Az előbb már elmentél.
- Mindenből viccet csinálsz. Értsd meg, tudnom kell, hogy fontos vagyok-e neked vagy csak hetyegünk.
- Hetyegni nem jó talán?
- De jó, viszont én nem leszek pótkerék. Ha hazahúz a szíved, akkor sipirc anyuhoz.
- De én itt akarok lenni, ebben a szobában, veled.
- De pár óra múlva hazamész a feleségedhez.
- Igen, de ez nem változtat azon, hogy most itt akarok lenni, ebben a szobában, veled.
- Három órát.
- És találkozunk holnap is. Vagy holnapután.
- Nem rángathatsz össze-vissza.
- Nem rángatlak. Magadtól jöttél ma is ide, vagy talán kést nyomtam a torkodhoz?
- Ne hidd, hogy azért, mert elváltam, és nem vagyok már húszéves csitri, nekem mindegy, velem mindent meg lehet csinálni...
- Nem hiszem azt! Ne butáskodj! Hé, gyere már ide, így ni, jól van...Tényleg, mit is mondtál, miért váltatok el?
- Megcsalt.
- Aha… És szereted még?
- Mi van?
- Azt kérdeztem, szerelmes vagy-e még a volt férjedbe?
