A csaj? Melyik csaj? Ja, az a csaj!

Nem, az nem.

Az csak barátcsaj, csajbarát, érted. Nem, nem volt meg, nem is az esetem, meg mondta is, hogy olyan vagyok neki, mint egy báty, a picsába.

Nem amúgy tényleg nem vagyok ráindulva. Ne röhögj már, hülye vagy!? Nincs is melle! Olyan, mint egy kisfiú. Meg folyton ilyen színes rongyokban jár, mint anyám kábé, nem tudom, melyik cikibb, asszem anyám, pedig neki van melle, mondjuk attól még tökre gyerekes, mindenkié felnőtt bazdmeg, csak az enyém nem, halál gáz, meg kell kérdeznem, hol tolja szombaton, össze ne fussunk még egyszer! Baszki hordában jár a barátnőivel, ijesztő fülbevalóik vannak, és kurva hangosak együtt. Mikor összefutottam velük a Kripli előtt, azt hittem, a betegeivel bagózik az éjszakában, tudod, pszichomókus a mutter, de kiderült, hogy a barátnői azok, csak eléggé máshogy néztek ki, mint otthon a konyhában, mondjuk anyám is.

Remélem, bepasizik végre, mert azért az ő korában ez már elég gáz.

Ez az izé.

Ez a bandázás a romiban.

Kéne neki egy normális krapek. Azt mondja, olyan nincs, hát ő csak tudja. Mindegy. Volt neki az az Imre régebben, az például jófej volt, szerintem, mondtam, hogy felőlem oda is költözhet apám helyére, én úgyse vagyok soha otthon, a fatert meg nem érdekli, jól elvan Ibikével, vagy Vivikével, tököm tudja, hogy hívják a legújabbat, de különben elég jó csaj, te hallod, fogalmam sincs, mit lát az öregben, de komolyan, amit anyám se benne, se az Imrében nem.

Ja, mert az Imre is ment végül.

Nem akart, de ment. Anyámmal nem lehet vitatkozni. Kérdeztem, mi volt a bűne, félrekúrt-e, mire a mutter azt mondta, legalább félrekúrt volna, akkor lett volna valami izgalom, mondtam ja, persze, ezt marhára megtanultam tőle, mikor a legnagyobb faszságot mondja valaki, akkor csak vigyorogni, meg bólogatni, hogy na ja, folytassa kérem. Szerintem nekem is adhatnának lassan egy diplomát.

Mi? A kiscsaj? Melyik kiscsaj? Ja az… Mondtam már! Haver. Együtt lógunk néha. Igen, pont úgy, mint veled. Na jó, nem egészen úgy, hogy lehetne úgy az ember egy csajjal? Azért mégiscsak csaj, ha havercsaj is. Érted, bújik. Fúj, menj a picsába, hozzám ne érj, hülye vagy? Nem vicces!

Nem, nem dugunk a csajjal. Mondtam már, olyan, mint egy kisfiú. Igen, azon a bulin volt valami, de az nem számít. Ő mondta! Ki volt akadva, mert átbaszta valami csóka, és ittunk, és kész. Ennyi. Nem számít. Előfordul haverok közt is. Úgy értem, ha az egyik a csaj, a másik meg én vagyok. Akkor előfordul. De nem számít. Nem is beszéltünk utána vagy fél évig.

Mondtam, leszarom, én nem futok utána, menjen csak vissza ahhoz a baromarcúhoz, ha neki az jó, ki a francot érdekel a nyűglődése. De hozzám ne fusson, meg ne bújócskázzon, ha megint megszívatja az a pöcs, érted, menjen anyámhoz.

Aztán összefutottunk valahol, vagy nem is, asszem, nem biztos, felhívtam, mert kellett a hálózsákom, amit persze elfelejtett visszaadni, és kiderült, még ő duzzogott, hogy eltűntem, és ez neki milyen megalázó, és mennyit sírt miattam. Te ezt érted? Persze, csaj, de akkor is! Többet néztem ki belőle azért. Már azt hittem, hogy belém zúgott vagy mi a franc, jött a para rendesen, de aztán megkérdezte, nem randiznék-e a barátnőjével. Vakrandi. Hogy az milyen poén.

Hát, szerintem az nem poén, hanem egy kibaszott nagy szívás általában, de belementem, mert hát a csaj kérte, nagyon szépen kérte, és mégiscsak haver, meg kíváncsi is voltam, milyen a másik spiné, akit ennyire a nyakamba akar varrni, érted…

És akkor megbeszéltünk egy randit, és odamentem, de hiába vártam a nőt, nem jött, viszont a csaj igen, egy órával később kábé, és mondta, hogy nem ért rá sajnos a barátnője, és idejött szólni, és akkor, ha már itt van, leül, de nincs pénze, nem baj-e.

Mit mondhattam volna?

Mondtam, hogy banyek, nem számít.