Ül a zöldpulóveres férfi az éjjel-nappali töröknél, és vár. Egyedül van, és egy baklavát trancsíroz épp. Időnként felpillant, hol a bejáratot lesi, hol a mellékutcában parkoló autóját. Részeg tinédzserek támolyognak ki a körútra, talán aggódik, le ne hányják a kocsit, jobb esetben.

A nő, meg a másik férfi kábé egy óra múlva érkeznek. A zöldpulóveres gyorsan letörli az ujjairól a mézet, aztán kezet nyújt. Mondja a nevét, a másik (kapucnis zakóban) is dünnyög valamit. A nő nem néz rájuk, a kabátjával bíbelődik. A hosszú ballon alatt fekete miniruhát visel, a dekoltázsába belefeledkezik a török a kasszánál.

- Mit ettél? – kérdi a nő a zöldpulóverest, és egy rövid csókot nyom a szájára vagy az arcára, ez nem egyértelmű.

- Lencsét – válaszolja a férfi, és összekapkodja a műanyag tányérokat az asztalon. – Lehet, hogy nem kellett volna. Elég késő van. De jó volt. Mutatja a másik kettőnek, hogy üljenek le.

- Hozok egy gíroszt – mondja az újonnan érkezett, majd hozzáteszi: - Kértek valamit?

A nő egy kólát szeretne.

Mikor a zakós elcsörtet, a zöldpulcsis rámosolyog a társára, amaz visszakacsint.-

- Na? - kérdi.

- Nem tartott soká… - érkezik a válasz.

- Hát nem. Azt hitted, nem jön össze, mi?

- Azt hittem, hogy meggondolod magad.

- Én is azt hittem. De olyan simán ment. Nem volt időm agyalni.

A férfi felröhög. – Látod? Mondtam én, szívem, hogy menni fog, mint a karikacsapás! Ugye nem cigiztél? Megígérted!

Közben befut a gírosz meg a kóla. A nő kevergetni kezdi a vizezett gépi löttyöt a szívószállal, hogy kijöjjenek belőle a buborékok.

- Minek rendelsz kólát, ha nem bírod a szénsavat? – kérdezi a zöldpulóveres kissé ingerülten.

- Mert szeretem az ízét – mondja a nő és farkasszemet néz vele.

A zakós pasas közben nagyokat harap a gíroszba, potyog ki a hús kétoldalt. – Hagymát nem kértem bele – mondja, aztán zavartan köhint, és inkább eszik tovább.

A másik kettő kivárja, amíg eltűnik az utolsó falat is. Egyik sem szól. A nő keverget, a férfi meg szórakozottan szemléli az akciót. És időnként odapislant a kocsijára. - Nyugi, nem lesz baja – mondja a nő, és cicceg.

- Érthető, hogy aggódik – mondja a zakós, és egy fogpiszkálót vesz a szájába. – Egy pillanatra nem figyel az ember, és oda a tükre. Nekem is letörték már itt a városban vagy háromszor.

- Vidéken laksz? – kérdi a nő.

- Csak harminc kilométer Pesttől. Fél óra. Belefér. Legalább felébredek, mire beérek reggel.

- Csak azok a dugók ne lennének! – sopánkodik a nő.

- Miért, mi is szívunk eleget, nem kell ahhoz az agglomerációban lakni – mondja a zöldpulóveres bosszúsan.

- Ebben az országban képtelenség normálisan közlekedni – tromfol a másik férfi. – Szarok az utak, folyton fel van túrva minden, ha esik egy csepp eső, megbénul a forgalom.

- És már taxit se kapni! – teszi hozzá a nő gyorsan.

- Erről is a politikusok tehetnek! – dühösködik a zakós, de aztán észbe kap, és visszakozik: - Na nem mintha számítana, ki van hatalmon. Nem tudom, ti kire, de nekem édes mindegy, szóval értitek.

Mindenki mosolyog.

Egy ideig senki se szól, de aztán a zöldpulóveres kászálódni kezd, hátratolja kissé a székét, belebújik a kabátjába. – Megyünk? – kérdi, mire a másik kettő engedelmesen felpattan.

- Ööö, persze, menjünk… - mondja a zakós, és közben a tálcájáról lepotyog ez-az. Szedegetés közben csak kiböki, hogy talán a szabályokat mégiscsak tisztázhatnák, mert nem akar félreértést, meg egyáltalán, ő ilyen buliban eddig nem volt benne soha, de örül, nem azért mondja, hogy bármi kifogása lenne a dolog ellen, szóval, na.

- Hozzám nem nyúlsz! - szól vissza a válla fölött a zöldpulóveres. Hetero vagyok, bazdmeg. Ez a lényeg. Ezt nem szem elől téveszteni. A többit megbeszéljük menet közben. Csak induljunk, mert tényleg letörik a tükröt ezek a barmok.