aki s ami nem a vágyakról szól: az a vágyakról hallgat (Fodor Ákos: SMS Buddhának)

Madame Fregoli

Madame Fregoli

Félig-meddig

2016. július 03. - Madame Fregoli

fuszifoto.jpg

fotó: Fuszek Gábor

 

Mondta a nő már rögtön a legelején, hogy neki nincs szíve. Vagy van, de összetörték. Vagy, mert sokat bántották, lelakatolta.

Mindegy.

Szóval már nem emlékszem pontosan, mit mondott a nő a szívéről közvetlenül azelőtt, hogy bejelentette, szerelemre ne számítsak. Nem pont így fogalmazott, de ez volt a lényeg.

Mondtam, jó, de azért a vacsorát még megehetjük, nem?

(Menő étterembe vittem, gondoltam, elég jó nő ahhoz, hogy ne hamburgert toljunk a padon sült krumplival, mint a Bellával múltkor, meg aztán nem is kezdő a műfajban, vitték ezt már mindenhova, nem volt egyszerű kitalálni, mivel nem lövök mellé, hogy érezze a törődést, viszont nagyon puccos se legyen a hely, mert azt nehéz lenne überelni következő alkalommal vagy egy következő nővel, ha tegyük fel vele majd überelni szeretnék.)

Szóval mondta azt a dolgot a szívével vagy a szíve hiányával, és nekem az ugrott be, oké, de gyomra, remélem, maradt.

Nyolc körül rendeltem egy vodkát. Az első randin azért nem szokásom töményet inni, de mikor már vagy ötven perce a volt férjéről beszélt - aki igazából még nem a volt férje, de a papírokat már beadták - akkor éreztem, hogy kérjünk egyet mégis. Benne volt. Meg a következő háromban is. Kicsit sírt aztán, de a poénjaimon azért felröhögött időnként, pedig nem voltam valami nagy formában, leblokkolok, ha valaki az exéről magyaráz. Nem is ismerem a faszit, honnan tudnám, amit nem is akarok tudni róla?

Különben is kikapcsolt az agyam, képtelen voltam követni a drámát, mert ott ült velem szemben a nő, és szép volt, sőt egyre szebb, a pincér is bámulta folyton, ötpercenként rá kellett gyújtanom, hogy kibírjak valahogy ennyi szépséget kulturáltan.        

Közben ő hosszan magyarázta a válópert, hurrá, akkor ez már a vége, gondoltam, de nem, még csak a kezdete volt egy másik hírfolyamnak. Ügyvéd, másik ügyvéd, vagyonmegosztás, hol lakik majd a gyerek (ekkor esik le, hogy van gyerek, biztos mondta már korábban, most már mindegy, legyen), közös barátok, akiket mégse lehet felezni, úgyhogy megy mindegyik a levesbe. Szó esett valami nyanyáról is, aki a volt férj anyja, de sose bírta a nőt, vagy a nőé, és sose bírta a férjet, vagy az egy nyanya valójában kettő, megint lemaradtam.

Aztán kifújta az orrát, és megkérdezte, mi van velem.

Francba, mi lenne? Akkor már percek óta azon filóztam, vagyunk-e olyan viszonyban, hogy szóljak, elkenődött a szemfestéke. Azért is vacilláltam, mert jól állt neki. Passzolt az estéhez is. Úgyhogy inkább felvetettem, rendeljünk desszertet.

Nem kért. Azt mondta, a férje folyton basztatta, hogy fogyjon le, úgyhogy megutálta az édességet. De kiszúrt vele, mert amíg jóban voltak, hiába koplalt, a válás viszont leszedett róla nyolc kilót idegi alapon.

Ezen a ponton jutott eszembe először, hogy azért a Bellával könnyebb lenne.

Például mert akkorákat lehet vele zabálni, mint egy sráccal, komolyan. Gusztustalanul sokat eszik, cuppogva nyalogatja a szaftot az ujjairól, és egyszerre beszél meg böfög néha, aztán meg röhög magán tele szájjal. De azért feltűnt, hogy királylány. Kutyaszagú királylány. Van neki vagy három talált vakarcsa, ha ott alszom nála, a fülembe szuszognak szex közben, elég durva, szólni kell, hogy zárja már ki őket, de Bella ezen is csak nevet, hogy mégis hova.

Egyébként nem a dögökkel van a baj, hanem a Bellával. Vagyis vele sincs baj, de ha ránézek, nincs az, mint ami akkor van, ha erre a másikra, annak ellenére, hogy nem kér sütit, és a volt férjéről pampog.

Hazakísértem naná, pedig taxival akart menni.

Ezt a nőt nem rakja ki az ember csak úgy az éjszakába, meg el is várja a gesztust, azt hiszem.

Egy sarokkal korábban szálltunk ki, azt mondta, nem akarja, hogy a szomszédok lássák, mégiscsak most költözött ki a volt férje, kínos lenne.

Ja.

Kicsit smároltunk búcsúzóul, és azt hiszem, akkor kezdett el hatni a vodka. És azt súgta utána a fülembe, hogy nem tudja, kész van-e ő erre, de különben nagyon helyes vagyok.

Úgyhogy rágyújtottunk.

Aztán hazament, mert még készülnie kellett valami mítingre. Eléggé irigyeltem a csókát, akivel másnap tárgyalgat majd magassarkúban.

Kérdeztem, hogy utána összefutunk-e. Azt válaszolta, hogy majd meglátjuk, még nem tudja, bízzuk a véletlenre. Mindenesetre mosolygott, ezt vehetjük félig-meddig igennek is, nem?

Nálam maradt az öngyújtója. Akkor vettem észre, amikor reggel tüzet adtam Bellának.  

            

A bejegyzés trackback címe:

https://madamefregoli.blog.hu/api/trackback/id/tr608863816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása