Ül a zöldpulóveres férfi az éjjel-nappali töröknél, és vár. Egyedül van, és egy baklavát trancsíroz épp. Időnként felpillant, hol a bejáratot lesi, hol a mellékutcában parkoló autóját. Részeg tinédzserek támolyognak ki a körútra, talán aggódik, le ne hányják a kocsit, jobb esetben. A nő, meg a…

Várom a nőt, és tudom, megvan a fejében az egész kibaszott forgatókönyv. Talán meg tudnám lepni, de ma nincs hozzá energiám. Meleg van. Másnapos vagyok. Nehezen indultam el otthonról. Üres volt a ház, lapíthattam volna egész délután a lehúzott redőnyök mögött. Este két-három hideg sör a hűtőből,…

A Tónival való randevú tanulságát Angéla kábé úgy foglalta volna össze utólag – ha nem lett volna halálosan fáradt az összegzéshez, mikor végre megszabadult a férfitól - hogy kár volt kifizetni tizenhatezret a fodrásznak. A dolgok kimenetelén ugyanis semmit sem változtatott volna az a pár…

Károly akkor jött rá, hogy nem tud Angéla nélkül élni, amikor egy este megkísérelt önállóan tükörtojást sütni, és a kezére spriccelt az olaj. Rántottával már kétszer is próbálkozott, gondolván, az nem nagy kunszt, azt minden béna pali össze tudja dobni, még a diplomások is, de kiderült, hogy mégse.

fotó: Fuszek Gábor   Mondta a nő már rögtön a legelején, hogy neki nincs szíve. Vagy van, de összetörték. Vagy, mert sokat bántották, lelakatolta. Mindegy. Szóval már nem emlékszem pontosan, mit mondott a nő a szívéről közvetlenül azelőtt, hogy bejelentette, szerelemre ne számítsak. Nem pont így…

Hát, haver, ezt elbasztad, baszod. Sanyi ritkán szólt, de ha mégis, akkor velősen fogalmazott. Karesszal sok évvel ezelőtt osztálytársak voltak egy zuglói általános iskolában. Persze amaz egy elitgimnáziumban folytatta a tanulmányait, ahogy az a tudós felmenők alapján előre sejthető volt, Sanyi…

A csaj? Melyik csaj? Ja, az a csaj! Nem, az nem. Az csak barátcsaj, csajbarát, érted. Nem, nem volt meg, nem is az esetem, meg mondta is, hogy olyan vagyok neki, mint egy báty, a picsába. Nem amúgy tényleg nem vagyok ráindulva. Ne röhögj már, hülye vagy!? Nincs is melle! Olyan, mint egy kisfiú.…

 A véletlen aznap, vagyis október 25-én Kovács Béla alakjában lépett közbe. Béla úr, ahogy a társasházban nevezték, pár nappal korábban beadta a derekát, és úgy döntött, elkíséri a nejét a wellnessbe. Az asszony régóta nyaggatta, hogy ruccanjanak már ki végre, hisz nyaralni se voltak kettesben…

  Na? Na, mit látsz? Mondd már! – kocogtatta vérvörösre lakkozott körmeit a politúron Angéla. Sose hitt a kártyajóslásban. Mondjuk másban se nagyon. De mióta állt a bál otthon, folyton buta kis teszteket töltött ki a neten, amelyekből megtudta például, hogy sellő volt előző életében, és…

- Szerelem… - Ne forgasd a szemed légy szíves! Nézz rám, hallod!? Szereted vagy sem? - Nem ezt kérdezted az előbb. - Azt kérdeztem, beleszerettél-e abba a nőbe. - Fontos ez? - Hogy a fenébe tudsz ilyen cinikus lenni? - Nem vagyok cinikus. Szerintem mindegy, szerelmes vagyok-e. - Már hogy lenne…