A véletlen aznap, vagyis október 25-én Kovács Béla alakjában lépett közbe. Béla úr, ahogy a társasházban nevezték, pár nappal korábban beadta a derekát, és úgy döntött, elkíséri a nejét a wellnessbe. Az asszony régóta nyaggatta, hogy ruccanjanak már ki végre, hisz nyaralni se voltak kettesben nyolcvanöt óta (azt a sátorozást meg jobb elfeledni az endékás nászúttal egyetemben.) Persze erre Béla úr mindig azt mondta, hogy Vali, a felesége szokás szerint túloz, hisz sokat jártak Bécsbe a kilencvenes években (hozták, ami kellett az asszony kívánságlistája alapján, mert akkor még jobban el voltak eresztve anyagilag), és minden évben végiglátogatták a rokonokat Borsodban, sőt a megboldogult Nagybélának, Béla úr nagybátyjának a fenyvesi kisházát is megkapták nem egyszer, amíg még élt az öreg, és a fiaival rendezett volt a viszony.

De Vali erre mindig replikázott, hogy persze, de ezekre az utakra a gyerekek is velük mentek, és akkor ő gürizett álló nap, mintha nem is nyaralna, sőt, még az anyósát is sokszor megkapta koloncnak a nyakába, a fenyvesi nyaralóba is velük ment, és neki kellett vele vizibiciklizni, amíg Béla nyakalta a sört a parton pecázás közben.
Béla úr tudta, hogy ha az anyja szóba kerül, akkor gáz van, vagyis gáz lesz, és hideg vacsora napokon át, úgyhogy jobbnak látta, ha rábólint: menjenek wellnessbe, ahogy Valika parancsolja. Nem bírta már úgy a hidegháborút, mint annak idején, amikor reggel becsukta maga mögött az ajtót - jobb napokon a vakolat is pergett, úgy sikerült bevágnia férfiasan, mert vele ne kukoricázzanak – és este hétig, nyolcig simán meghúzta magát az irodában. De mióta közös képviselő, és a nejével saját bétéjükben robotolnak, nem volt már hova menekülni a vihar elől, hacsak nem a klotyóba, úgyhogy, ha csak lehetett, Béla úr megpróbálta játszani a süketet (papírja is volt róla) vagy pedig engedett, elsősorban a vacsora érdekében.
Béla úr harmincegy évvel ezelőtt nősült, és sohasem szerette a feleségét. Viszont jól választott, ezt gyakran mondogatta, és az efféle tirádák során mindig kicsi asszonykámként emlegette Valikát, aki fél fejjel magasabb és húsz kilóval több volt nála. Hogy mire alapozta a dicséretet? Nos kicsi asszonykája elképesztően jól főzött. Még a mamát is lekörözte, ami azért nem semmi, lássuk be. Igaz, a teste a sok évnyi konyhai dunszt hatására knédliszerűvé püffedt, de az áldozat nem volt haszontalan, Béla úr, a gyerekek és a gyerekek barátai, szerelmei, ha csak vacsoraidő tájban is, de kiszámíthatóan megjelentek Valika konyhájában. És az asszonynak, úgy tűnt, ez elég is a boldogsághoz.
Csakhogy talán a klimax, vagy a vízerek vagy jó ég tudja minek a hatására elkezdett mégiscsak elégedetlenkedni, és efféle ötletei támadtak, hogy menjenek wellnessbe az urával. A barátnői is voltak, meg talán azokon a fura szemináriumokon, amelyekre mostanában járt, ültették bele a bogarat a fülébe.
Valami komfortzónáról hadovált nemrégiben a kukta mellől, biztos már akkor is a wellnessre célozgatott, csak a nők mindig kerülgetik a forró kását, aztán meg duzzognak, ha nem érti őket az ember.
Béla úr erősen tartott a pszichológiától.
A neje viszont egyre inkább úgy érezte, pályát tévesztett. A barátnői mondogatták is, hogy Vali egy szemétláda, mármint lelki értelemben, és többet ér a konyhája gőzében egy óra csevej, mint tíz meddő és vérlázítóan drága találkozás a pszichológussal.
Valikának persze megjött az önbizalma a dicséretek hatására, és miután végigrágta magát többkötetnyi Coelhon, Müller Péteren meg Csernuson (Oravecz Nórát nem bírta, mint általában a girhes nőket), elkezdett mindenféle spirituális témájú előadásokra járni. Tanulmányai hatására megvilágosodott, és rájött, meg kell reformálnia az életét, elsősorban persze a Bélát, minden baj forrását.
A kiüresedett párkapcsolatra való eszméléstől egyenes út vezetett a wellness-szállóig.
Bélának persze volt ellenvetése, hogy az egyik házban csőtörés van, nem hagyhatja magára a munkásokat, a másik házban meg lakógyűlést hirdettek épp a kiválasztott napok egyikére, de Valika nem engedett, hisz a kedvezményes szállodai kuponok csakis a problémás időszakra voltak érvényesek.
Úgyhogy Béla úr nyöszörögve bár, de lemondta a lakógyűlést, a sógorát meg ráuszította a munkásokra, hogy felügyelje a csőcserét.
Egy keddi napon keltek útra, (a hétvégére nem vonatkozott az akció), vitték a régi bőröndöt, ami már az endékában is velük volt, meg a komáék kolbászát, szalonnáját, hátha vacak lesz a reggeli.
Nos, a koszt végül elég tűrhetőnek bizonyult, a medencében is jó meleg volt a büdös víz, de Béla úr és Valika számára mégsem a kedvező körülmények miatt maradt emlékezetes az utazás, hanem azért, mert ottlétük második reggelén összefutottak a recepción Karesszal, Valika kuzinjának a férjével. Csakhogy Karesz nem a kuzinnal volt, hanem egy fiatal, szőke leányzóval, akiről még Béla úr is egyből levette, nemcsak Valika, hogy rosszféle, igaz, neki első körben fülig szaladt a szája a látványtól, csak utána, hogy meglátta Valika égnek álló haját, kapott észbe, hogy nem kéne talán örvendezni, mert itten most dráma van.