H.Viktória 43 éves budapesti lakos 2015. augusztus 27-én az esti órákban egy konyhakéssel kimetszett egy jókora darabot a mellkasából. A hagymás-paprikás alapot eredetileg lecsónak szánta, de aztán másként alakultak a dolgok. Nem baj, gondolta, van itthon majoránna, babérlevél, jó lesz szív alá is. 

- Kinek? - A gyerekeknek. - Fenét, neked lenne jobb. - Folyton veszekszünk. - Miért, a csönd az talán kibírható? - A csönd az jó. - Némelyik csönd biztos. De nem az, amit hagynál.

- Szia. Bocs. Elkéstem. - Csak egy kicsit. Nem számít. - Eltévedtem, olyan egyformák itt az utcák. - Azt hittem, erre laksz. - Erre, igen. - És el szoktál tévedni? - Csak, ha sietek. - És most siettél?

- Baszd meg, a frászt hozod rám! Mióta ácsorogsz az előszobában!? - Néztelek. Baj? - Nem, csak azt hittem, egyedül vagyok. Hogy jöttél be? - Te adtál kulcsot. Nem emlékszel? - Ja, tényleg. A kutya miatt. - Igen, a kutya miatt. - Most miért nézel így? He? Kérdeztem valamit, ne vigyorogj.…

- És erre te???? - A nő felpattan a székről, és az asztal fölé görbül, nehezen eldönthető, kérdez vagy a másik torkának ugrik épp. Vörös kóchaja picit jobban égnek áll, mint eddig, körme koccan az asztalka üveglapján. Az asszony a túlfélen zavartan körbenéz, vajon ki hallotta, amiről az imént…

  A férfi fejfájásra ébred. Ebből arra a következtetésre jut, hogy ma szombat van. Péntek esténként ugyanis sokat iszik. Néha csütörtök este is lecsúszik ez-az a régi idők emlékére, akkor viszont az óra ébresztette volna ma. A paplannak akolszaga van, mégis mélyebbre fúrja magát. Felmerül benne,…

  - Hééé, Kati, Katica, állj meg, szia, mi van veled, atyaég, de rég láttalak...!  A nő, aki után loholnak, először úgy néz föl, mint aki nem biztos benne, hogy valaki őt szólítja a nevén. Vagy inkább úgy, mint, aki nem biztos benne, hogy ő egyáltalán Kati. Pláne Katica. Aztán eszmél, de csak…