H.Viktória 43 éves budapesti lakos 2015. augusztus 27-én az esti órákban egy konyhakéssel kimetszett egy jókora darabot a mellkasából. A hagymás-paprikás alapot eredetileg lecsónak szánta, de aztán másként alakultak a dolgok. Nem baj, gondolta, van itthon majoránna, babérlevél, jó lesz szív alá is. 

Kicsire vette a lángot a fazék alatt, majd kiteregetett.

A tejbegrízes tányérokat nem mosogatta el, azért az mégiscsak túlzás lett volna, de a kisebbik gyereknek már nem volt tiszta alsónadrágja, meg kellett száradnia a ruháknak reggelig.

A kutyát csak kilökte a kapu elé pisilni, félt, hogy találkozik valakivel, aki észreveszi, hogy valami nem stimmel nála.

A közös képviselő persze fürge volt, mint mindig, eltorlaszolta a liftajtót, és figyelmeztette a könyvelési hiányra. Megint nem fizetett időben.

A gyerekek már aludtak, talán a front miatt dőltek ki időben, máskor tizenegyig megy a lefekvés körüli huzavona.

Még megnézte az utolsó negyed órát abból a filmből, amit félévente lead valamelyik csatorna, de ő mindig csak az utolsó negyed óráját látja. Lejátszhatnák egyszer visszafelé - gondolta - mondjuk, anyák napján.

A stáblista alatt fogat mosott. Fürödni az elmúlt években a gyerekek után hagyott vízben szokott. Most túl sáros volt. Sokáig tartott volna leengedni.

Másnap hatkor kelt, mint rendesen. Elfuvarozta a nagyokat a napközis táborba. A kicsit magával vitte az irodába, mert betaknyosodott reggelre.

A szívpörköltet műanyag ételhordó dobozba csomagolta. Úgy tervezte, elküldi futárral, de aztán meggondolta magát. Inkább kirakta a kuka mellé.

A mobiltelefonját is.