- Baszd meg, a frászt hozod rám! Mióta ácsorogsz az előszobában!?

- Néztelek. Baj?

- Nem, csak azt hittem, egyedül vagyok. Hogy jöttél be?

- Te adtál kulcsot. Nem emlékszel?

- Ja, tényleg. A kutya miatt.

- Igen, a kutya miatt.

- Most miért nézel így? He? Kérdeztem valamit, ne vigyorogj.

- Gyere ide!

- Miért mennék? Inkább felhívom a rendőrséget, hogy besurranót fogtam.

- Gyere ide!

- Dolgozom, látod.

- Látom. Meg azt is, hogy vártál.

- Nem vártalak, honnan veszed?

- Mindig kombinéban dolgozol?

- Rohadt meleg van. Központi fűtés.

- Tényleg. Vetkőzzünk le.

- Minek. Egy perc múlva csörögni fog a mobilod.

- Kikapcsoltam, látod?

- Hetek óta felém se néztél. Miből gondolod, hogy előkerülsz a semmiből, és egyből szétteszem a lábam?

- Nem gondolom, csak remélem.

- Milyen alapon?

- Azon az alapon, hogy szeretlek és vágyom rád.

- Menj a francba.

- Hoztam neked ebédet.

- A nejed csomagolta?

- Nem, a Laci.

- Ki az a Laci?

- A török.

- Ja, az a helyes pasi a gíroszosnál.

- Az a büféscsávó, igen…

- Hozok tányért.

- Tányért? Azt hittem, csak kávésbögrék vannak.

- Van pezsgőspohár is.

- Délután kettőkor?

- Miért ne? Talán ráérsz máskor velem pezsgőzni? Mondjuk este? Hétkor fürdetés! El ne feledd! Még oda lenne az idill.

- Hagyd ezt abba, légy szíves! Ezt te nem értheted.

- Baszki, muszáj mindig az orrom alá dörgölni, hogy én csak egy kurva vagyok? Aki nem szült gyereket, az szart se ér? Az nem is igazi nő talán?

- Ne sírj, sose mondtam ilyet! Muszáj veszekedni? Hozd inkább azt a pezsgőt.

- Oké, ünnepeljünk, van mit. Az úristen alászállt az égből, és leereszkedett Mária Magdolnához, hallelúja. Tessék, nyisd ki. Igyunk a búcsúra.

- Ma is szakítasz velem?

- Persze, megérdemled.

- Én is szeretlek, te lüke, te...

- Ne nyúlj hozzám! Tűnj el, felejtsd el a számom, add vissza a kulcsom.

- És mi lesz a kutyával, ha megint elutazol?

- Ne hidd, hogy rád vagyok szorulva! Majd eteti más. Gondolod, hogy nem tudnék találni valakit, olyat, aki különb nálad? Fogok magamnak egy normális pasit, és kész. Egy olyat, akire lehet számítani. Aki itt van, amikor szükség van rá. Aki komolyan vesz.

- Én komolyan veszlek.

- Ha komolyan vennél, nem kínoznál, és nem simogatnád a fenekemet, miközben fontos dolgokról próbálok beszélgetni veled.

- Hmmm.

- Mondtam már, hogy utállak?

- Igen, említetted párszor. Azt hiszem, nálunk ez az előjáték.

- Hát most nem.

- Dehogynem. Látom a szemeden.

- Becsukom. Így ni.

- Ne csukd be. Kérlek szépen, nézz rám, szerelmem!