Volt az ovis csók az asztal alatt. A pajti nevére nem emlékszel, de arra igen, hogy vödör volt a jele, és te beszélted rá, hogy bújjon be veled a műanyag abrosz alá. Persze utólag nem ezt mondtad a Magdi néninek, meg anyukának se.

Aztán jött a tábori emlékezetes, az első, amennyiben az ovis volt a nulladik. Sárban, őrségben, Balatonparton, éjszakai túrán, sátorban vagy kertmoziban csattant el - álmodban leginkább. De az álmok akkoriban néha mélyebbre égtek, mint a valóság. (Mondjuk mostanában is, de ez már a kései szentimentalizmus vagy a korai szenilizmus hatása.)

És persze volt a kamaszcsók. Ami különben nem csak tizenéveseké. Az a fajta, tudod, amitől elájulsz vagy majdnem. Felfoghatatlanul izgalmas, ilyesmit érezhetett Alice is, amikor beesett a nyúl üregébe, és még nem számolt a gonosz szívkirálynő felbukkanásával a sztoriban.

A csókok többsége azért ennél persze jelentéktelenebb.

Alig emlékszel rájuk, de ez nem is mindig baj.

Különös érzés visszagondolni bizonyos emberekre akiket sikerült/akiket képes voltál megcsókolni.

Győzelem és szánalom, közöny és mámor, biztatás és búcsú, vigasz és kínzás. Csók.

Az élet persze nemcsak dráma. Vannak helyes kis hétköznapi csókok. Mintha ennél egy hókiflit menet közben.

Hipp-hopp, harapod, porcukros marad a szád utána, finom.

És vannak keserű csókok is. Részeg csókok, dohány ízű csókok, izzadt csókok. Nem érted, miért szeretted egyiket-másikat mégis annyira.  

Felejtős és a felejteni való felejthetetlen csókok.

Csókok, amelyek el sem kezdődnek, és már véget is érnek.

Csókok, amelyek elkezdődtek egyszer, és igazából sose érnek véget. Ha koncentrálsz, kicsit még mindig érzed azt a szájat a tiéden, pedig.

Ez általában nem hitvesi, inkább Hufnágel-műfaj.

Mert, ha nem az lenne, már véget ért volna. Az a bizonyos csók, nem a ma reggeli, pedig attól vagyis ettől kisütött a nap.

És ott vannak még az el nem csókolt csókok is. A megzavart pillanatok. Az elszállt ihletek. Az elbaltázott, elfelejtett, elhibázott, elkapkodott és kihagyott lehetőségek. A csókok, amelyekről józanság, nagyképűség, félelem, okoskodás okán lemondtál, mint a desszertről ebéd után. És amelyeket mind egy szálig számon tartasz ellentétben azokkal, amelyeket gondolkodás nélkül behabzsoltál.