Este nyolckor becsöngetett az a csaj, akit a múlt pénteken szedtem fel a Gozsdu udvarban. Vagyis igazából nem én szedtem föl, hanem a Laca találta a bárpultnál őt meg a barátnőjét. Én akkor már eléggé be voltam állva, de ha már ott volt, megvizsgáltam közelebbről – a barátnőt azonnal stoppolta a Laca, meg túl messze is volt az asztal túloldalán, nem láttam rendesen, érdemes-e rástartolni vagy jobban jártam tulajdonképpen a maradékkal.

Nem emlékszem, hogy telefonszámot cseréltünk volna, pláne címet, de mégis csak ez történhetett, hacsak a csaj nem egy kibaszott gondolatolvasó vagy kém vagy mi. Abba bele se akarok gondolni, hogy talán követett hazáig. Mert, ha én hoztam volna el ide, arra azért emlékeznék. Vagy maradt volna utána valami nyom. Mindegyik után marad. Muszáj itt hagyniuk legalább egy fülbevalót vagy egy dezodort vagy egy csomó hajszálat a párnán, guszta, mi?
 A suliban is basztattak folyton az emlékkönyvükkel. Helló, rajzolnál bele? Ej, hogy a picsába ne?! Passzoltam persze a bratyónak, én egy egyenes vonalat se tudtam húzni soha, ő a művészke, kis Leonardo, én meg az agyatlan focista barom voltam – mondjuk az legalább menő volt a csajoknál, csípik, ha a pasi szaladgál, ők meg a lelátón dekkolnak. Mondjuk mostanra a haverokat szépen leszedték a picsák a fociról, a csütörtöki edzésen is vagy hárman voltunk legutóbb, mindenki fürdetett otthon, kész röhej. Egy csecsemő nincs három kiló. Sose értettem, miért kell két embernek tartani. Járni se tud, nemhogy kiugrani a kádból!
 No de ott tartottam, hogy a múlt pénteki csaj egyszer csak megjelent. Frankón becsöngetett, majdnem egy szál pöcsben nyitottam ajtót, mert az összes alsóm a mosógépben volt, nemrég hajigáltam be a szennyest, úgyhogy jól be is rántotta a szőrömet a farmer cipzárja, na, ilyen állapotban téptem fel az ajtót, mert akkor már kétszer is csöngetett és féltem, hogy kiront az öreglány a szomszédból, mert lesben áll mindig, hogy pampoghasson valamit. (Most kussolt, gondolom ment a sorozata.)
 Megismertem a csajt elsőre, persze, akkora geci azért nem vagyok, hogy adjam a hülyét, meg annyit azért nem ittam, hogy lövésem se legyen, mi történt aznap éjjel. Rémlett például, hogy addig nyomtam a sódert, amíg kikapcsoltam a melltartóját a trikója alatt, de lehet, hogy segített is. Meg arra is emlékeztem, hogy valami szar kaját ehetett a piálás előtt, úgyhogy a smárolást csak annyira erőltettem, hogy mégis legyen valami a taperolás előtt, mégse eshetek neki egyből a mellének, biztos rossz néven vette volna, mert a csajoknak fontos a sorrend, meg hogy megadjuk a módját, mintha nem lenne kurvára mindegy amúgy.
 Gondolom, sikerült jó benyomást tennem rá múltkor, különben nem dekkolt volna az ajtómban este nyolckor, ugye-ugye.
 Azt mondta, itt volt a közelben jógaórája, és eszébe jutott, hogy hoz nekem egy kis kalácsot.
 Nem nagyon értettem, hogy függ össze a jógaóra, a kalács meg én, de azért beengedtem. Pedig akkor kezdődött a Colombo, azt mindig megnézem. Összességében azt hiszem, rendes fickó vagyok, ha vannak is faszságaim.
 A csaj azonnal otthon érezte magát, kérdezte, hol a konyha, kipakolna. Nagyon nem akartam, hogy megtalálja, mert három napja rohadt a mosogatóban egy lábas, amiben még anyám melegített valami kaját mielőtt megkértem, hogy menjen el. A mutter egyszerűen nem érzi, hol a határ. Olyan másnapos voltam, hogy a hűtőig se volt erőm elvánszorogni egy gyógysörért, erre bevágódik anyám, és elkezd csörömpölni meg cseszegetni (a csörömpölés meg a cseszegetés valamiért mindig szinkronban van a nőknél), hogy miért így, és miért úgy, és egyáltalán. Amikor végre szóhoz jutottam, a lehető legkedvesebb hangon, ami telt tőlem abban az állapotban,megkértem, na jó, felszólítottam, hogy távozzon. Azt nem tettem hozzá, hogy basztassa inkább otthon a fatert, azért tartja úgyis, mert, ha ezt mondom, akkor bőg, tudja, hogy igazam van, ha bunkón adom is elő. Mindegy, elment, sírt kicsit persze előtte, de ő már asszem, nem tud nem bőgni bármin, klimax, azt mondja az apám, szed is rá valamit, mármint a bőgésre szegény.
 A csaj, mivel új csaj, még elkacarászott a konyha katasztrofális állapotán, na gondoltam, anyukám, nem versz át, fogsz te még sikoltozni a mosatlan edény miatt, igaz lehet, nem itt.
 Közben, míg ezt gondoltam, úgy értem, aközben, szemrevételeztem a nőt, mégiscsak rég volt az a péntek, meg józanul nézve azért minden nő más. Nagyon más.
 Nem biztos, hogy rosszabb, de eltérőbb.
 Azért nagyon nem nyúltam mellé, ennek lehetett örülni. Mondjuk abban nem voltam biztos, hogy megér-e egy Colombot, mert egyelőre háttal állt, vágta föl a kalácsot (a fasz kérte rá, de nem akartam bunkózni, mondtam, hogy köszönöm.)
 Aztán végre megfordult, és meg kellett állapítsam, hogy hurrá, nincs gáz, vállalható.
 Kérdezte, nem főznék-e egy teát. Hülye ez? Olyannak látszom én, mint aki teáztatja a csajokat? Van az a béna haverom, a kis P, az hordja mindig teázóba a nőket, múltkor meg, na az volt a csúcs, egy életmódtáborban szedett föl valakit. É-let-mód-tá-bor-ban, nem hülyéskedek! Azóta is együtt vannak különben, ilyen zöld trutyikat isznak, nem basznak, turmixolnak, esküszöm!
 Nem, nem főznék teát, bocs. Nincs tea! Másmilyen fű van, ha szeretnél…
 Azt mondta, nem kér, de én szívjam csak nyugodtan. Kérdezte, tej van-e, mert kakaót is ihatnánk. Ennél a résznél nagyon bazsalygott, már majdnem azt hittem, céloz valamire, és nekem rá kell jönnöm, mire, különben gáz van, de szerencsére megtalálta a fehérjeporomat, amit még a teremben sóztak rám, kérdezte, kutyulhat-e ebből valamit, mondtam, hajrá.
 A szobában szerencsére tűrhető állapotok voltak, csak pár cuccot kellett kitennem az erkélyre, hogy le tudjon ülni a fotelba, én meg jobb híján szétültem a seggemet a földön, az ágyba mégse fekhettek be, azt biztos utalásnak vette volna, én meg nem tudtam még, utalgatni akarok-e egyáltalán bármire is, vagy inkább fáradt vagyok.
 A csaj, akinek amúgy még mindig nem ugrott be a neve, kényelmesen elterpeszkedett, és megállás nélkül vigyorgott, és adogatta a számba a kalácsot. Elég kínos volt, mert éreztem, hogy beszélgetni kéne, na de miről, könyörgöm, azt se tudom, ki fia-borja. Jó, a mellét ismerem – amikor ide jutottam a gondolkodásban, a farkam is jelezte a farmer alatt, hogy le van szarva a Colombo - de arról mégse cseveghetünk, legalábbis az este ezen szakaszában nem. Célkitűzésnek mondjuk, nem lenne rossz, eljutni abba a fázisba, amikor már kötetlenebb a társalgás, vagy meg is szűnik egészen, de hogy energiám van-e előregördíteni az eseményeket, az erősen kérdéses volt, bármit is mondjon a farkam, különben sem jó, ha mindig odafigyelek arra, mit akar.
 Szerencsére a csajt jó beszélőkével áldotta meg a sors, nem zavarta, hogy én kuka vagyok, feltett vagy száz kérdést, és már nagyjából az ötödik olyan volt, hogy akkor se akarnék felelni rá, ha tudnék. Baszd meg, Colombot akartam, erre megkaptam élőben a nejét.
 Fogalmam sincs, miből szűrte le végül, hogy olyan cuki vagyok. (Ezt állította mintegy mellékesen, és beletúrt a hajamba, amit utálok, de a csajok valamiért azt hiszik, ez hozzátartozik, az mindegy is, mihez.)
 Miközben azon töprengtem, mi a franc lehet az a tízmilliószoros nap, amiről percek óta beszél – valami női varázslás lehet ez is, mert, hogy a Hawking nem írt róla, az kurva élet, remélem nem ezért lett nyomorék – szóval, egyszer csak előkerült a gardróbból a macska, akit még az exnőm hagyott itt pár hétre, miután kiköltözött négy éve.
 A csaj persze egészen bepörgött, hogy cicám van (így nevezte a kurva nagy, undok kandúrt), mondta, hogy érezte, a morc külső érző szívet takar, és erre mégis mit lehet válaszolni.
 Úgy tizenegy tájban világossá vált, hogy lépnem kell. Mégse mondhatom neki, hogy bocs, figyelj, húzzál már el, mert holnap korán kelek, és kurva álmos vagyok. Ismerek olyat, aki ezt mondaná, de én nem vagyok ilyen. Remélem.
 Akkor viszont meg kell dugnom, nincs más megoldás.
 Lehet, hogy nem fogja hagyni, de a jó érzése legalább meglesz, hogy rámozdultam.
 Persze megvan a veszélye, hogy ő is akarja. Minek ülne itt különben fél éjszakán át ragozva a tízmilliószoros izéját. A legrosszabb verzió, ha hagyja, én meg közben jövök rá, hogy meggondoltam magam.
 A legjobb, hogy hagyja is, akarom is.
 Ezek a kurva nehéz dolgok különben az életben. Ezek a hagyások meg akarások. A kalácsról már nem is beszélve. Hogy érezzem magam szarul mindenképp, baszki.