- Beszélnünk kell!

- Jaj, ne, mi van már megint?

- Hát épp ez az. Hogy semmi sincs.

- Ne kezdjük elölről!

- De, kezdjük elölről! Bár lehetne…Átírhatnánk a mesét. Mindegy, késő.

- Mi bajod megint?

- Azt mondtad, megváltozol. De minden maradt a régiben. Úgy élünk egymás mellett mint két idegen.

- Miért nem veszed észre, hogy igyekszem a kedvedben járni? Hétvégén meglátogattuk a keresztanyádat. Gondolod, hogy ez volt a szívem vágya, teázgatni egy vén banyával? Ó, pardon, tudom, tündér… Múlt héten ráadásul elvittelek vásárolni.

- Mert neked kellett gatya!

- Igen, és ha már ott voltunk, kivártam, amíg felpróbálsz vagy ötven pár cipőt harminc különböző üzletben, és a végén nagylelkűen megengedted, hogy fizessek, és a kocsihoz cipeljem a szatyrokat. Miért nem a barátnőiddel plázázol? Francnak kellek én oda!

- Bezzeg régen imádtad nézni, ahogy cipőt húzok. Oda voltál a lábamért! Annyit kellett mászkálnom előtted tűsarkúban, hogy tiszta seb volt a sarkam!

- Most is odavagyok a rüsztödért...

- Nem is láttad hónapok óta. Pedig még mindig formás, annak ellenére, hogy nőt pár számot a lábam a terhességek alatt.

- Mindig papucsban jársz.

- Mintha számítana, miben vagyok itthon! Folyton egyedül bolyongok ebben a hodályban. Már az egerekkel társalgok kínomban.  

- Nem tehetek róla, hogy ennyi munka van! Óriási rajtam a nyomás. Mióta az öreg nyugdíjba ment, enyém a felelősség. Nincs időm enni, nem tudok aludni, fáj a gyomrom…

- Mert mindent egyedül csinálsz! Kontrollmániád van!

- Elviszlek valami szép helyre, jó?

- Most hétvégén?

- Nem, tudod, mondtam, hogy fogadás lesz, jönnek a nagykövetek, hogy mehetnék el éppen most!? De hamarosan!

- Aha, persze.

- Miért, nem vittelek el magammal nyáron is?

- De, elvittél pofavizitbe. Halálra untam magam, miközben te azt a Hófehérkét fűzted.

- Hahahaha, Hófehérke? Az ki?

- Az a csaj, aki azokkal a kigyúrt töpszlikkel jött. Nevetséges, még a budira is a testőreivel ment. Láttam, hogy nézett rád. Megdugtad, mi?

- Hülye vagy?

- Gondolod, hogy ennyi év után nem veszem észre, ha máshol jár az eszed?

- Mi van?

- Jaj, ne add itt nekem az ártatlant! Tudok az ügyeidről. Nem bírsz magaddal! Még a trampli nővéremmel is kikezdtél.

- A trampli nővéred kezdett ki velem, de annak már száz éve, és nem őt vettem el, hanem téged.Emlékszel?        

- Igen, de csak azért, mert a Rózsinak nem kellettél, Királyfi.

- Rózsi beteg, depressziós, fel se kelt az ágyból akkoriban.

- Miért nem ráztad  fel!?

- Frigid.

- Te pont azt szereted, ha egy nő kéreti magát, nem? Ha melózni kell érte. Ha titokzatos. Mit csináljak, hogy megint kelljek? Bálkirálynőt akartál, és nyakadon maradt, csórikám, egy Hamupipő?