A férfi idegesen nyomkodja a telefonját a vasúti átjáró előtt várakozva.

- Be kellett volna ütni a címet, fingom sincs, merre kell menni…

A lány mereszti a szemét, előredől, aztán oldalra tekereg, útban van a biztonsági öv, rángatja, de az egy kattanással befeszül, nem ereszti.

-                     Egy strandnak van egyáltalán címe? – kérdi, és próbál lazítani az övön, de mindig túl gyorsan húzza.

-                     Hát felírtad valahova, azt mondtad! – vág vissza a férfi, és csikorgó gumikkal indul el, amikor végre elmegy a vonat, és vált a lámpa.   

-                     Iiiigen, felírtam több szabadstrandot is a környéken, de pontos címet nem, csak faluneveket – mondja, és előkotor az ajtó oldalsó rekeszéből egy vonalas lapot. Délután tépte ki az egyik füzetéből, mikor az interneten nézegette, hova mehetnének fürdeni.      

-                     Ne bassz… - A férfi ekkor meglát az út szélén egy standpapucsos, fürdőgatyás alakot, vállán törölköző, a haja még vizes csutakban, beletapos a fékbe, lehúzza az ablakot, és kikiabál, hogy a szabadstrandot keresik. A srác bólogat, meg mutogat, hogy jó az irány. Aztán integet, hogy álljanak meg, akar még mondani valamit: ne felejtsenek el jobbra kanyarodni a nádas meg a parti út előtt!

Csak odaérnek végül.

A férfi előveszi az új fürdőnadrágját a csomagtartóból. Pár órája vásárolta az egyik plázában, dühöngött magában, hogy milyen kurva drága, de egész jól nézett ki, meg már nem volt ideje tovább járkálni az üzletek közt, este nyolcra ígérte magát, és késésben volt, mint mindig: innen is, onnan is.

Sok idő elment otthon a gatyakeresgéléssel, és nem találta meg persze azt, amit tavaly vettek a Tescoban, a feleségét meg nem hívhatta fel, hogy hova tette, mit mondott volna, minek kell, sose jár uszodába.

Nem úszik valami jól, a vizet se szereti túlságosan. De megígérte a lánynak, hogy elviszi fürdeni, ha már nyaralás nincs. Régóta könyörgött, hogy menjenek el együtt strandra, de nappal egy fővárosi fürdő szóba se jöhetett, még ezt a nagy tavat se kockáztatná meg főszezonban, a fél ország itt nyaral. Úgyhogy jönnek éjjel, ennek is megvan a romantikája, a lány legalábbis látni akarja benne.

A férfinak a tóról régóta a lilaszájú pancsoló gyerekek, a zsíros lángospapír meg a felfújandó karúszók, gumicsónakok halma jut eszébe.

Hezitált otthon, hogy bedobja-e a csomagtartóba az asszony matracát. Nem hozta végül. Van egy pléd úgyis a kocsiban.

A lány villámgyorsan leveti a ruháit, mondjuk nem volt túl sok minden rajta, egy kis sort, trikó, bikinifelső – persze azt is ledobja. Aztán húzza be a férfit maga után a tóba, viháncol, fröcsköl, didereg, tiszta libabőr a még száraz karja, meg a melle, de ezt a férfi nem látja a sötétben, csak az ujjbegyei alatt érzi meg, amikor a nyakába csimpaszkodik. Miközben a lányt simogatja, azon tűnődik, vajon itt, a parti úton béreltek-e házat egyszer a barátaik, vagy az a szomszéd faluban volt?

                                                        ***

A férfi idegesen nyomkodja a telefonját a vasúti átjáró előtt várakozva.  

    - Be kellett volna ütni a címet, fingom sincs, merre kell menni…

    A nő az anyósülésen kinyitja a szemét. Az ablakkeretnek támasztja a könyökét, hosszú ujjaival a homlokát masszírozza. – Menj tovább egyenesen, aztán majd mondom, hol kell jobbra fordulni.

-                     Már voltál itt? – kérdezi a férfi.

-                     Te is voltál itt, Ernő.

-                     Én? Hogy… Mikor?

A nő nem válaszol. Csak úgy egy perc múltán. - Nem emlékszel? Az Andorék vettek itt ki egy házat egyszer egy hónapra. És lejöttünk hozzájuk bográcsozni…

-                     Jaaa, tényleg – koppint a férfi mutatóujjával a homlokára, majd nagyot sóhajt.

-                     Itt a strand, nézd csak! - mutat előre a sötétbe a nő.

-                     Ne menjünk át inkább mégis egy másikra? Ez olyan kihalt, fura, biztos tele van csikkekkel a fű meg üvegcseréppel. Nehogy megint megvágd magad, mint tavaly a Duna parton!

-                     Jó lesz itt.

A férfi leállítja a motort, aztán kiszáll, megkerüli a kocsit, és kiveszi a csomagtartóból a sporttáskát, amibe a nő pakolta a cuccaikat délután.

- Hoztál nekem fürdőnadrágot? – kérdezi a feleségét.

A nő átnyújtja a gatyát, meg a gumipapucsot. Aztán felhúzza a nyakáig a gumis derekú szoknyát, és átveszi a fürdőruháját.

-                     Nincs itt senki – vigyorog a férfi, és ledobja az alsónadrágját. Aztán felrántja a fürdőnadrágot, és peckesen, hasát behúzva besétál a vízbe. Amikor hátranéz, mert nem hallja jönni a feleségét, látja, hogy az asszony a parton ácsorog.

-                     Gyere már, nem olyan vészes – szól oda neki, aztán a vízbe veti magát, hogy mutassa, nem is hideg, vagy, ha hideg is, ő bírja.

Elakad a lélegzete, amikor a víz alá kerül a feje.

A nő térdig megy csak be, összefonja a karját a melle előtt, nézi a férjét, aki jön kifelé már, neki is elég volt ennyi fürdés.

-                     Mi van, kicsim, nem mész be? Te akartál strandra jönni! – veti oda a feleségének, aztán kimegy a partra törölközni. Az asszony követi, és csak annyit mond csendesen, hogy meggondolta magát.

Leülnek egymás mellé a plédre, nézik a vizet, és hallgatnak. Összeér a válluk egy darabig, aztán a férfi hanyatt fekszik, mutatja a Göncölt. A nő melléfekszik, és megkérdezi, nincs-e kedve szeretkezni.

A férfi ránéz. – Itt? Ne már! Idelátnak az útról! – mondja, és zavartan felnevet. Kisimít egy hajtincset a nő homlokából.

-                     Te mondtad, hogy nincs itt senki…

-                     Inkább menjünk haza, mit szólsz? Tudok hazafelé egy helyet, ahol tíz után is nyitva van a konyha, eszünk valamit, jó?!

                    A nő bólint, és elkezdi összeszedni a cuccokat. A vizes fürdőruhákat egy nejlonzacskóba gyömöszöli. Összehajtja a törülközőket. A férfi kirázza a plédet, aztán bedobja hátra a csomagtartóba.

-                     Fűtsek kicsit? – kérdezi, mikor elindulnak. Fázik, még mindig vizes a haja.

A nő nem válaszol, a táskájában turkál. Előszed egy noteszt, abból egy viharvert, vonalas spirálfüzetből kitépett lapot. Széthajtogatja a térdén, és megkeresi a listán annak a falunak a nevét, ahonnan éppen kihajtottak. Fog egy tollat, és átfirkálja. Meg azt a szót is mellette, hogy szabadstrand.