aki s ami nem a vágyakról szól: az a vágyakról hallgat (Fodor Ákos: SMS Buddhának)

Madame Fregoli

Madame Fregoli

Koccanás

2017. július 13. - Madame Fregoli

A róka meg egyszer csak ott volt, a pléd sarkára ült a csupasz lábamhoz, fejét kissé oldalra biccentve vigyorogott, esküszöm, észre se vesszük, ha nem harapdálja meg a nagylábujjamat, fiatal róka volt, talán nem látott még embert se, nemhogy lábujjakat.

Na, ilyen csak a rossz filmekben van, gondoltam, mármint nem róka, bár azt se sűrűn látok, hanem efféle bonyodalom, lábujjharapdálás, sose jutok le odáig, kit érdekel, őt se, ezen nincs vita köztünk, de a rókán se, bár én először macskának nézem, ő mondja ki röhögve, hogy bazdmeg, ez nem macska, hanem róka, és tényleg, és a nyakának van közben a legeslegjobb szaga, de odáig nem merészkedik a róka, elszalad, és kuncog szerintem, de ez már fikció, a nyaka szaga meg nem.

Szóval ott ült, és bámult minket, ahogy én is magunkat hetek óta már, jé, ember, jé lábujj, pedig tudtam, a pléd nemsokára a kölykeié lesz, nekik adja, mennek vele a patakpartra, nem sejtik, hogy egy róka ült azon a sarkán, ahol eszik a ropit, például, és oltás se kellett, megkaptuk már a fertőzést addigra egymástól, folyt a nyálunk egész nyáron, városba merészkedő veszett rókák, és nem kellett a víz, csak a vodka, hogy átüsse a falat az ég egy darabja körül, persze hiába, rá van festve egy hamsza, a tenyerében meg az arcom, amikor alszik. Mazel Tov.

Aztán azt mondta, emlékszem, rendelj nekem valamit enni, jaj, baszki ez olyan olcsó, de én is ezt akartam mondani, én is olcsó vagyok, csak beelőztél, legyen meglepetés, mit kapunk, de nem volt az, tudtam milyen lesz, ő is tudta, tudtuk előre.

Még az is tiszta volt, miért ül háttal a bejáratnak, öreg róka, inkább görény, hányszor bukott le vajon, kimegyek a mosdóba, spicc, sőtmitöbb, szédülök, ha felnézek, valami hullik az égből, belement a szemembe, ne nézz fel, figyelj, ha nem jövök vissza öt percen belül, gyere utánam, nem bírok ki több időt nélküled, szerelmem, dehogynem, bármennyit, úgy tűnik, de visszajövök, vissza hozzád úgyis.

Nézd azt a párt jobbra, a lány hogy unja, nyomkodja a telefonját, a srác meg szomorú, pedig vörös a szája, minek festette ki, ha tényleg enni jött meg nyomkodni, és akkor elmondom neki, hogy egyszer csókolóztam sziámi ikerpárral. Nem voltak testvérek, csak összenőttek valamikor, és mert hosszú nagy hajuk volt, aki arra járt az éjszaka közepén, nem tudta, hány fiú és hány lány ez a nagy gubanc az út közepén, ez a fészek, és bár nem szerettem őket, az ikreket, mert, ha kettőt szeretsz, egyet se, ami persze nem igaz, magamat velük akkor mégis megöleltem.

Na, erre összeugrik a pupillája, dühös, pedig nem akar semmit, csak a mindent pont ezért, és azt mondja (berekedt) adjál jeget, nincs is meleg, kombiné van rajtam júliusban, nem emlékszem, mióta nem meztelen már a testem a ruhák alatt, ahogy alatta sem, mert szégyellősek lettünk valamikor, és különben sem jutunk el a vetkőzésig a szobában sem, még a cigiket is gyorsan szívjuk, pedig egyszer a Hősök terén a kocsiban kanyarodás közben lett mégis időnk, görbült a tér, úgyse értem, ne magyarázd el, mert aznap, bár odalöktem elé a poharat, nesze, a vodkához adták benne a jeget kiskanállal, saját izzadtságukban egymáshoz fagytak a gömbök, de aztán törtem neki egy darabot, elsápadt, amikor összekoccant a fogunk, a pincérnő meg leejtette a poharat.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://madamefregoli.blog.hu/api/trackback/id/tr9012662129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása