Szóval az van, hogy az ember egy gyenge pillanatában úgy dönt, elmegy megnézni egy koncertet, amelyet egy nagyjából húsz évvel korábban – nagyjából húsz éves korában - kedvelt együttes ad.

Persze előre tudható, hogy a dalokon kívül minden megváltozott, azok meg már józanul nem tetszenek neki, legfeljebb megbőgetik a a nosztalgia miatt, de az se rossz persze.

Tehát a kérdés nem az, akarja-e hallani az ember azokat a régi számokat, hanem valami más, aminek semmi köze a színpadon még mindig szimpatikusan ugráló, ám haját vesztett énekeshez.

Veszélyes hely egy ilyen koncert, mert garantáltan összefut az ember egy rakás régi ismerőssel, egykori szubkultúrájának megannyi többé-kevésbé eldeformálódott képviselőjével, akiket vagy nem ismer fel, vagy azok nem ismerik fel őt. Van, aki nagyon más lett, van, aki önmaga paródiája, kínos ez is, az is. Csak az nem egyértelmű, kinek.

Az esetlegesen felbukkanó barátokkal se egyszerű. Kedves legyél inkább, vagy őszinte?

(Kedves!)

Ez itt még mindig szép, és még mindig árva. A másik meg már az. (Fene se érti. Mondjuk nem ígérte senki, hogy van igazsága az ügynek. Azt a taknyot meg - ismerjük őt is rég - még mindig szereti valaki. Fel se hozod, minek fájdítani.)

Amannak volt pár jó éve. Vagy most jön pár jó. Honnan nézzük?

Különben meg van egyáltalán olyan, hogy jó év?

Tekerős a fagyi.

Három sorral előrébb áll egy srác. Folyton hátrafelé forog, bámul. Jé, van még facér, helyes pasi ebben a generációban?

Nem, nincs. Te sem vagy az. Se helyes pasi, se facér. Szerencsére. Baromira nem szeretnéd elölről kezdeni valakivel. Nem, tényleg nem. Csak néha.

Abban biztos vagy, hogy nem lesz dolgotok egymással a sráccal, de abban nem, hogy nem volt-e valamikor. Az összes volt szerelmedre hasonlít. Nem, valójában egyikre se, de ha körbe nézel, az az érzésed, a Budaörsi koleszban nőtt fel itt mindenki, onnan olyan átkozottul ismerősek mind, beleértve ezt a csókát.

Kicsit kihúzod magad, és igyekszel kevesebbet vakarózni. Ez se bámulna úgy, ha tudná, talán tetves vagy, mert nem csak a matekházi jön haza rendszeresen az iskolából.

Felröhögsz.

Pedig csak egy fröccsöt ittál. Nem, nem Aperol Sprizt-et, pedig egyértelműen ez a divat Budapesten, de te mindig inkább alteros voltál.  

A rozé fröccs már nem menő, viszont finom, de maradjunk a fehér folyóbornál, helló, szépszemű csapos srác, az anyád lehetnék, de szarul hangzik.

Így tér meg az ember a gyökereihez különben, megint be tud rúgni egy pohártól, olyan ritkán iszik. Mondjuk kamaszkorában kóla volt benne, nem szóda. VBK, BTK, URH.

Tequila. Só, citrom, nyelv. Akkor már nem a zsebpénzt kellett beosztani. Bár azt se tudtad soha.

A vállalati bulik émelyítő zsúrpálinkája.

A randiitalok.

Kivel mit ittál, emlékszel?  

Kiröhögted a pezsgőt meg az epret? Untad, aki bort hozott, pedig anyukád szerette? Dobtad azt is, aki Párizsba vitt mulatni, és erőltette a kagylót vacsira, kár, hogy te attól okádsz, nem a vodkától?

Tényleg, a vodkás csávó, na, ő kellett, ő kellett volna. Épp csak életvitelszerűen nem alkalmas.

Mikor szoktál le a táncról?

Mások se táncolnak, de ők legalább beiratkoztak kismamazumbára.

Most se táncolsz, pedig körülötted anyukatestű negyvenesek esnek extázisba éppen.

Határozottan és eltökélten boldogok ma este.

Az X-generáció odateszi magát.

Picit nevetsz, picit szarul érzed magad, valami történt a lábaddal, vagy a fejeddel, vagy valamiddel.

Tudja valaki, mi az a puca?

Mondja a barátnőd, hogy nem lát szemüveg nélkül. Javaslod, rajta, vegye föl. Minek? - kérdez vissza.

Többek közt ezért szereted száz éve.

Kicsit rázod magad a ritmusra, billegsz, ízesülsz, mert mindenki tombol már körülötted, közel az éjfél, ki kell használni az időt, sokba van a bébiszitter. Kevesebbet szexelsz, mint rég, de többet jógázol, és gyereket is szültél, bírja a csípőd, bírja a combod, akár ugrálhatnál is másfél órát, meg se kottyanna.

A tüdőd is oké, rég leszoktál a cigiről, csak a hiányáról nem.

A barátaid se dohányoznak már, így legalább kisebb a kísértés.

Egy nő időnként rágyújt az előtted lévő sorban, kicsit rúzsos fogai közé veszi a cigarettát, miközben a retiküljében turkál a telefonja után – szelfizne egyet a barátnőivel – megkívánod nagyon, nem a nőt, a cigarettát, de, ha a nőt kívánnád, se csodálkoznál, annyi minden megtörtént már, meg az ellenkezője is. És emiatt akár nyugodt is lehetnél, ha nem aggódnál azon, hogy de mi fog történni még, és mi nem fog történni soha?

Ráadásul a vizes ruhát is bennhagytad a gépben.

Még tegnap.